Játszanék
Szeptemberkék már az ég
én csak veled játszanék
játszanék fényt és árnyat
játszanék szeretni vágyat
táplálkozva a felszín alól
ahonnan szem, száj se szól
zsongító gömbölyűségbe
indító, kitáró létbe
játszanék ujjaid kertjében
a pillanat zöld tenyészetén
hogy a volt ne legyen holt
s színt, formát a felszín ne rejtse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése