Panaszos dal
Csillag szerettem volna lenni,
üresség lettem, fénynyelő;
szépség bolondja, napimádó,
sólyom-vágyakat röptető.
Asszony, tavasz, zene, virágok;
utak, erdők, kutyák, lovak,
lombsuhogásos holdas esték
mind a kereszttől oldanak.
S ha gyúl a szív s száraz ajakkal
a szépség borát szomjazom,
jaj meg nem szánnak, kikacagnak:
csak Istennél az irgalom.
Megpendített mint húrt az ujja,
és játszanom kell, játszanom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése