Mihai Eminescu - Erdő, mért hajladozol?

Mihai Eminescu - Erdő, mért hajladozol?


- Erdő, mért hajladozol?
Zápor nem ver, szél sehol.
Lombod földig mért hajol?
- Hogyne ringnék, hajlanék,
Mikor mind búsabb az ég,
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Leveleim szerteszéjjel.
Szél a lombom szembekapja,
Dalosaim tovahajtja;
Oldalamba tép a szél,
Messze a nyár, itt a tél.
S hogyne hajlanék, ha már
Útra kelt a sok madár.
Ágaim fölött csapatban
Fecskék szállnak szakadatlan,
Fecskék, más hazát keresvén -
Viszik álmaim, szerencsém.
hej, csak mennek, szállnak ott,
Elfakítják a napot,
Szállnak a bús ég alatt,
Szállnak, mint a pillanat,
S engem itt hagynak kifosztva,
Dermedten és darvadozva,
Vágyammal, hogy társtalan
Véle mulassam magam.

(Kiss Jenő fordítása)