Sorok
Szép volt az élet - szabad voltam:
a sorsom lovai között
száguldozó bűnt is befogtam,
s később kapóra jött.
Egy tömbből való ez az élet,
torzószabású, de enyém.
Ha vert a véletlen, ha védett:
mindig én voltam én.
Nem vár ránk Belzebub, sem Isten.
Nem fázunk, nem lesz melegünk.
Remény nincs ott, hol semmi sincsen,
zárt mű az életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése