Félig,egészen
Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásba tűnnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése