Vékony Andor: Szomjúság
Ha majd a telet tova sodorja az idő, és újra simogat a lágy tavaszi szellő, a kezem simogatását érzed. Ha lábadhoz hajol egy kis virág én köszöntelek Téged! A halkan suhogó fák szerelmes szavaimat suttogják Neked, elmondják újra, és újra mit érzek. Szeretlek. S a bennem égő szerelem, átlép korokat, évszázadokat, szabályokat. Vágyom Rád és félek:
„Koldus- szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.”
Ezt a szomjúságot rajtad kívül más nem csillapíthatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése