Egy kertben vagyok,
hol minden csipogó,
madárkák
és elhullatott jázminlevelek -
enyhe zümmögés
a rezdülés nélküli időben.
Egy kertben vagyok,
melyet az este úgy ér,
bántatlan, bódultan,
ahogy a bordó rózsák
tömör fejét megérintem.
Tekintetemben már nincs illúzió.
Jó volna, ha valaki hozzám
megérkezne!
Csak idegenek jönnek mindig.
"..még leül.a kerti padra,tekintetével végigfut a nyíló, habos virágokon. Búcsúzik. Csak pár órája maradt. Érzi, ahogy arcán végiggördülnek a könnyei.Siratja az elmúlását, mely lassan emlék lesz, ahogy a többi május ..."
VálaszTörlésÜdv!
TörlésTovábbi szép napot!