Visszaálmodom
A rézlobogású hajnal-kék idõt, visszaálmodom
az eltûnt éveket, a láznevetést, a fehér törzsû
fák közt kószáló vízesést. Többé mosolyoddal
már nem jössz felém. Emlékek olvadó haván
fekszel, s ahogy hajolnék hozzád fölkap,
s elfut veled a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése