Ágai Ágnes

 Őszi eső


Őszi eső hullik.
Mennyire más, mint a nyári zápor!
Az őszi eső
savanykás, unott, véget nem érő,
maga a szétázottság,
a nyálkás utálkozás.

Olyan, mint egy lepergett előadás,
egy lerúgott cipő,
egy elhasznált fogkefe.
Az őszi eső
eseménytelen, fáradt és közömbös.
Esik, mert

jobb nem jut eszébe,
esik, mert
a felhők gyomra összeszűkült,
esik, mert
ősszel esni kell.
Az őszi eső

szívesen abbahagyná,
kiöregedett már az esésből,
ha egy friss szellő ráfujdogálna,
és nyugdíjba küldené,
de még tart a munkaideje,
ledolgozza: esik és esik.

Ennek a Földnek már úgyis
mindegy: Nap süt, víz árad,
tornádó kavarja.
Itt már amúgy is minden
hullik és esik,
hullik és esik.