Kun Magdolna

Talán majd egy napon,


Talán majd egy napon,
mikor holthiányom éget,
előveszed tollad, azt az ezüst-kéket,
és verssel írod tele a fehér lapokat.
Azon lapokat,
melyek úgy vágyták a kedves szavakat,
mint én a belőled áradó gondolatokat.
Talán majd egy napon,
észre fogod venni,
csak egyetlenegy szív volt,
mely vérzőn és holtan is
szívedbe kapaszkodott,
hogy általa, s benne tudjon
halhatatlan lenni.

Talán majd egy napon
úgy értékelsz engem,
mint, ahogyan én azt
elképzelni mertem,
s úgy tekintesz rám,
mint gyémánt diadémra,
mely elveszített fényét
homoksírba sírta.

Talán majd egy napon,
mikor holthiányom éget,
előveszed tollad, azt az ezüst-kéket,
és verssel írod tele a fehér lapokat.
Azon lapokat,
melyek úgy vágyták a kedves szavakat,
mint én a belőled áradó gondolatokat.
Talán majd egy napon,
észre fogod venni,
csak egyetlenegy szív volt,
mely vérzőn és holtan is
szívedbe kapaszkodott,
hogy általa, s benne tudjon
halhatatlan lenni.

Talán majd egy napon
úgy értékelsz engem,
mint, ahogyan én azt
elképzelni mertem,
s úgy tekintesz rám,
mint gyémánt diadémra,
mely elveszített fényét
homoksírba sírta.