Tűztánc
Egy faágon ül az életem.
Alatta tűztáncot jár a remény - igéző
szemű szellemidéző -,
ki feltekint néha.
Görcsösen próbál valami jót
elővarázsolni múltam parazsából,
de a sárga, léha
lángok közt nincs fényes szikra.
Ha mégis talál, amivel a jövőt
világítaná, kialszik addigra.
Közben, életem lábát lógatja az ágról,
karnyújtásnyira a haláltól.
Nekem, ki ezt végignézhetem,
egy szavam sem lehet,
mind értem küzdenek
- létemről kötnek üzletet -,
ki haláli nyugalommal, ki lelkesen.
A fának dőlve állok, cigimet égetem,
várom, ki mit ígér.
Eldől, mi lesz a végzetem,
mikor a tűztánc véget ér.
nagyon szép!
VálaszTörlésKöszönöm a költő nevében!
TörlésÖrömteljes, szép napot kívánok, és köszönöm a kommentet!