Kormányos Sándor

Az éjszaka hangjai


Éjszaka van de a hold világít
s fénylő pontok a csillagok,
hűvös szellő terít a fák közt
ázott avar illatot.

Az éji csöndben sóhajt az erdő,
a távolban egy bagoly felhuhog,
portyázni indult a tollas vadász,
ő éjszaka kezd el,egy új napot.

A hallgatag fák közt kis zöld fények
cikáznak,a sötétben szerteszét,
s fázós bokrok közt terítik
apró szárnyaik halk neszét.

A holdvilágos ösvényen keresztül,
egy róka árnya átszökik,
lompos farka úszik utána,
vadászni kell, s az éj rövid.

A falu felől,kutyák ugatnak,
bánatukat zengik,az égre fel,
kerek a hold ,és valami fáj
érzik,ilyenkor sírni kell.

Ám az éjszaka hangjain túl,
a távolból már a hajnal int,
vackára indul sok éji vándor,
hisz lassan reggel lesz megint.