Szilágyi Domokos

 Este, tavasszal


Az égszínkékbe már korom vegyült,
s a várost köpenyével lassan betakarta az álom,
és apró fények gyúltak mindenütt,
mikor megálltam fönn a Fellegváron.

Odalenn autó ballagott
-- két fényes sáv mutatta, merre kígyózik az út.
Lábam alatt a pázsit álmosan
sóhajtott halkat, ibolyaillatút.

Aludt a város, s közben hortyogott
a Szamos -- lassan folyó fekete tinta,
mely itt-ott eltűnt a szemem elől:
a hidak itatósa egy-egy csöppjét felitta.

A fű között két mezei tücsök
cserélte tapasztalatait hegedűszavakkal --
és előreküldte a város fölé
lágy leheletét a májusi hajnal.