Gutai Magda - Gesztenyék
A gesztenyefa ágain
verejték a harmat.
Szirmok forognak lázasan
s isszák a nyugalmat.
A fák árnyéka útrakél.
A víz egyre fehérebb.
A folyó felől a kezed
lassan arcomra téved.
Szirmokra esik szét az ég
és talpig beborít már.
Virággá, éggé változom,
hogy magadhoz szorítsál.
A gesztenyefa ágain
verejték a harmat.
Szirmok forognak lázasan
s isszák a nyugalmat.
A fák árnyéka útrakél.
A víz egyre fehérebb.
A folyó felől a kezed
lassan arcomra téved.
Szirmokra esik szét az ég
és talpig beborít már.
Virággá, éggé változom,
hogy magadhoz szorítsál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése