Érzés
Megyek majd - rám borul kék nyári alkonyat
Csiklandó búza közt a fű sarját taposva.
Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat.
Födetlen üstököm szelek hulláma mossa.
Így megyek - gondolat és cél nélkül, vakon,
De lelkem végtelen szerelem járja mélyen -
Így megyek, vad cigány, úttalan utakon,
Boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.
(Kardos László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése