Nyáresti canzone
Alkony suhan észrevétlen bíbor tisztásokon,
álmosan susogják lombdaluk hajló berkenyék,
altatót dúdolva, alant kis forrás cseperész;
hűs kövein sün motoz, majd csöndben továbboson.
Hóbagoly huhog titokzatos, messzi távolon,
fenyők közt halkan ébreszti fuvalomlebbenés,
s míg lágy cirpeléssel andalít parti rekettyés,
a tó ragyogó fénytükrén szerelmed álmodom.
Nélküled oly csendes, hallgatag ez éji világ,
víz fodrán ezernyi csillag bár érted tündököl,
a túlparton tovatűnsz, mint csillámló fényvirág.
Holdfény kandikál ki csipkézett hegyormok mögül,
és a tengerszem éj-tükrű, ezüst gyöngyfonalán
bűbájos mosolyod félénken hozzám átröpül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése