Elhiszem majd
Emberek jönnek
szeptemberek s ásnak
Lehet még korán
vetettek véget a langynak
hol hasad a föld
s az emlékek-fedte szépnek
hosszú imát mond’nak
Mert ha
visszahívnak a nyarak
s újból a forró légben
szálló szavaid
siklanak testemen
gyönge hajfürtjeid
simogatják arcom
Elhiszem majd
hogy többé
az áttetsző szirmú
karcsú jégvirágok
már nem lesznek ékek
fagyos ablakomon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése