Elsárgult képek
Megvirradt.
teszem a dolgom,
a mozdulat monoton.
Gondolataim kószálnak,
rég a múltban járnak.
S hirtelen, mint egy
távoli üzenet,
a félhomályban
elsárgult képek
jelennek meg.
Nagyapám
ül a lócán,
szótlanul néz
maga elé
mintha várná,
hogy leülj mellé.
Leültem..
Már nem tudom
olyan érzéketlen
az ember
fiatalon.
A ki nem mondott
szót nem hallja
és nem érzi
a lélek rejtett
vágyait,
csak rohan
csak fut,
és hova jut..
Majd ül a lócán..
néz szótlanul
maga elé
várja, hogy leülj
mellé.
(forrás: Poet.hu)
Milyen igaz, az ember fiatalon bizonyos dolgok iránt szinte érzéketlennek tűnik, annyira el van foglalva a saját kis életével. De talán mégsem az, hisz az emlékkép mélyen elraktározódik és egy-egy pillanat jelentését megérti, mikorra megérik rá. Szép és az illusztráció is.
VálaszTörlésIgazad van!Fiatalon sem vagyunk érzéketlenek, csak akkor még "ezer más dolog" van amit éppen abban a korban nagyon is fontosnak itélünk meg, és azokra figyelünk.Azért az emlékképek kitörölhetetlenül rögzülnek, s bizony eljön az az idő amikor fel is idézzük őket. :)
VálaszTörlés