2010. szeptember 7., kedd
Hámori István Péter
Mikor vagy
Mikor rám nézel beköszönnek
Otthonunkba a víg hegyek.
Mikor mosolyogsz szembejönnek
Mind, akik minket értenek.
Mikor beszélsz felcsilingelnek
Száncsengők rézharangjai,
Mikor szeretsz e néma jelnek
Megszólalnak a hangjai.
Mikor kacagsz, támadhat bárki,
Bennünk épülnek új falak.
Mikor hallgatsz, a palotái
Szavaknak, összeomlanak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése