A cserépedény

"Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak
egy-egy végén lógtak,amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt
egy repedés,míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet
szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt
edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment,minden
nap,a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,hisz
tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a
tökéletlenségét,és nyomorultnak érezte magát,hogy csak félannyit
tudott teljesíteni. A két év keserűség után,egyik nap megszólította a
vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam,mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek :
- Észrevetted,hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon
teremnek,s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így,mert én
mindig tudtam a hibádról,és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az
oldalára. Minden nap te locsoltad őket,amíg visszasétáltunk. Két éve
leszedem ezeket a gyönyörű virágokat,hogy az asztalt díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan,amilyen vagy,akkor ez a gyönyörűség nem
ragyogná be a házamat.
Tanulság : Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi
mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és
hibák,amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan
nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit
olyannak,amilyen,s a jót meglátni másokban."