
Hajnal
Váratlan csörrenés,
csillag hullt az éjben.
Suhogó rebbenés,
álmom a sötétben.
Résnyi derengés
az üvegeken át,
mint érintés,
ébreszti a szobát.
Szemem a fénybe néz,
de még az éjbe lát.
Lustán seprem le magamról
a kábult félhomályt.
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése