
Fény
már átcikázott
arcodon a fehér fény
már játszadozott
száddal szemedhez
ért ezüstösen verte
vissza pupillád
szerető lelked
felvillanó szikrányi
tiszta mosolyát
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése