Sóhajok...
Már nem vagyok más,
mint régi dal máig búgó hangja,
elhaló fuvolaszó,
megpendített húr álmodó kertek
felett szálló jajszava.
Üzennék, pezsdítenék
életre, örömre,
együtt dalolásra,
együtt pendülésre.
Lehullott szirom
sóhaja száll.
Jaj, tavaszom,
vajon lesz-e még nyár?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése