2015. május 11., hétfő

Gősi Vali - Csillagéjben

Gősi Vali - Csillagéjben


Ha felengednek zord, kemény fagyok,
 fény-emlékként tavasszá olvadok,
átadom a végtelen ölének
a jégvirágként nyíló bánatot.
 Tavasszal a földi szenvedések,
 vak remények végleg elvetélnek,
 és minden fájás messzi oldalog.

Bánatom a metsző, jeges űrben
még várja a nagy, végső enyhülést,
 harmatkönnyű, játszi fényre vágyón,
 mint dermedt fagyból ébredő világ.
 Könnyeimen fényvirág fakad majd,
 lelkem egyesül a mindenséggel:
 örök-ifjú tavasz – csillagéjben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése