SZERETETTEL

BOLDOG ÚJ  ÉVET KÍVÁNOK MINDEN LÁTOGATÓMNAK!

Karácsonyi üdvözlet

Illyés Gyula - Egymásra lelt

Illyés Gyula - Egymásra lelt


Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk;
több kellett válaszul.

Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!

De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív s a szív.

Vékony Andor: Szomjúság

Vékony Andor: Szomjúság 

Ha majd a telet tova sodorja az idő, és újra simogat a lágy tavaszi szellő, a kezem simogatását érzed. Ha lábadhoz hajol egy kis virág én köszöntelek Téged! A halkan suhogó fák szerelmes szavaimat suttogják Neked, elmondják újra, és újra mit érzek. Szeretlek. S a bennem égő  szerelem, átlép korokat, évszázadokat, szabályokat. Vágyom Rád és félek:

„Koldus- szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.”

Ezt a szomjúságot rajtad kívül más nem csillapíthatja.

Orbán Ottó - Kibomló nyár

Orbán Ottó - Kibomló nyár


Úgy jöttem hozzád mint a szél a fához,
forró, elmondhatatlan utakat söpörve,
most ülök lábadnál, szám az arcodnak némasággal áldoz,
mert mélyebb bennem a szerelem gödre,
hogy hanggal betemetném, szóval betemetném,
csak nézlek, boldog ég része, örökre
egyforma felhők közt és mint a repkény
tekintetedre tekerődzöm s keringnek bennem a kínzó
gyönyörűség nedvei, az olvadó, meleg fény
nedvei s öntözik a teljességet, melyre nincs szó,
se dallam,
csak a sűrű párában úszó
csend, mely reszket, gőzölög, mint halhatatlan
réteken a frissen született borjak;
élek, ágad és gyökered, hogy halkan
suhanva friss combjaidra hajoljak.
Mint hajnal a földre, felhőtlen hull testedre testem
s megnyílsz, kelyhe a fénynek, edénye a csóknak.
Én szabadnak születtem,
nem ismertem a törvényt,
most állok, lélek a nyárban, elédbe terítettem
szívem piros szőnyegét önként,
hogy járj rajta süppedő lábbal,
mert nem több az öröklét,
mint te meg én, mint mi meg ti, a bizonyos halállal
dacoló pillanat, a könnyű és örökkön
tartó harang, melyet csak a szél és a madár hall,
míg mosolyodból törékeny fák épülnek a földön.

Kormányos Sándor - Nyári reggel

Kormányos Sándor: Nyári reggel


Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj,
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.

Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat,
ritkuló pára jelzi helyét.

Friss kacagással zendül az erdő,
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel,
szárnysuhogástól csattog a lég.

Fénysugarakban fürdik a dallam,
dúdol a hangja, zümmög a rét,
méheket zsongat, röptet a szélbe,
messzire hordva a nyári zenét.

Juhász Gyula: Solveiget hallgatom

Juhász Gyula: Solveiget hallgatom


Ma szőke álmok szűzi fénye,
Tengerszemek derűje, mélye,
Virágmezők világos éje,
Nagy tengerek szabad zenéje
Száll szívembe mélyen.

Ma nem pereg a homokóra,
Gondot, hamut szívembe szórva,
Ma szürke szerda szordinója
Agyamat fájón át nem fogja,
- Virág nyit az éjben.

Ma mély üvegharang a lelkem,
Ma csend a szívben, dal a csendben,
Ma jó a sors, nem vádol engem
Eredő bűn: ma újra lettem
S gyermekségem érzem.

Dvorák Etela - Őszi napsugár

Dvorák Etela - Őszi napsugár


Arcomon
sajgó táncot jár
az őszi napsugár.

Megremegek.
Nem simogat;
érintése fáj.

Levelek közt
rám talál,
szempillámon
ringatózva megpihen,
hajamba aranybarna
leveleket rejt.

Nyakamon felejtett illatod
az utolsó pillangót
felém csalogatja,
vállamon bujkáló árnyékod
beragyogja,

s az első csillagok
szenvedélyes sóhajával
szitakötők szárnyán
elszökik a nyár...

Némethné Mohácsi Bernadett: A szív szava!

Némethné Mohácsi Bernadett: A szív szava!

Lelked nyomasztja a sok teher,
mit a sors keresztedre szegel,
csak könny... számkivetett érzés!
Lelkemnek kínzó... gyötrelmesen nehéz!
Mondd, hogy segítsek? Kifogytak a szavak,
dühöngő némaság, mit lelkem sírva ad,
őrjítő csend... lelket ordító fájdalom!
Szerető szívemmel enyhíteni nem tudom!
Mondd, hogy vegyem le a súlyos terheket,
hogy kötözzem be a vérző életet?
A barát, mondd, barát, hogy lehet?
Az ész tudja, segíteni nem lehet!
A szív szava az egyetlen, mi ilyenkor célba ér,
az élet rögös útján, Téged mindvégig elkísér,
erőt, kitartást és bátorságot ad,
mikor a reménység így kitaszíttat!
S lelkem, leküzdve a némaság hangját,
üvöltve árasztja a szeretet szavát,
lelkedben megcsillan a hit, az akarat,
mely utat törve, cipeli sorsodat!

Paul Eluard - Omló narancs hajad

Paul Eluard: Omló narancs hajad


Omló narancs hajad a világ nagy űrében,
Mély csöndtől súlyos és homályos lomha tükrök
Űrében, hol pucér kezem képed kutatja.

Szíved formája képzeletbeli,
S szerelmed elveszett vágyaimra hasonlít.
Ó, ámbra sóhajok, álmok, tekintetek.

De nem voltál mindig velem. Emlékezetem még ködös
Attól, hogy láttalak, amint jössz s távozol.
Az idő is szavakkal szól, mint a szerelem.

(Rónay György fordítása )