2015. május 7., csütörtök

Egyed Emese - Harmat...

Egyed Emese - Harmat...


Úgy tudsz, kedvesem, rólam, mint a bor
a tavaszról: valami összeköt.
Nem érdemes kutatni, mi. Rabol
s ajándékoz kénye szerint a föld,
ragyog és elborul az ég velünk.
Csöndes a szív, az árapály dobog,

a dal harmatcsöpp, pókfonálon csüng.

Hajótalan, sirálytalan, nehéz
vizek sodornak, számvetésem kész,
s hiszem: öröm leszek, pár pillanatnyi kincs
- bor vagy sugár -, hozzád közel egészen:

csöppnyi világban, harmatkölteményben.


1 megjegyzés:

  1. Gábor Emese:Csillagporból

    Vagyok víz,amely elborít,Kavics, melyet markod szorít.Vagyok válladon pávaszem, Mit megcsodálsz: hogyan pihen.
    Vagyok karodban gyönge nő,Forró tüzes,ölelhető.Ha kert vagy,leszek rózsatő,Vörös bimbóba szökkenő.
    Ha fenyő vagy toboz leszek,Virágodból mézet veszek,Tenger ha vagy,én hal vagyok, Csiklandoznak kishal rajok.
    Ha szélnek szárnyán libbenek,Te vagy szél s én madár leszek.Ha te is imígy gondolod,Egyszer,ha ég lesz otthonod,Szálljunk együtt,mint buborék.Tejút ösvényén visz a lég.
    Olvadjunk akkor egybe majd,Egy Istenünk szerelme hajt,...ha elpukkanunk,az se baj... Csillagporból lelkünk kihajt.":-)

    VálaszTörlés