gubóba zárt érzés
Csak egy parányi
gubóba zárt érzés:
hívnám elő,
nem jön,
valamitől más...
Akármi lehetne,
de akkor is!
Ebbe fojtottam mindent!
A tenger moraja hozzá
messze nincs olyan szép.
Elporladt a száraz virág.
Zápor hozta elkésett őszi napfény
mondd tőlem mit vársz?
Hol van az már?
De szemed rejt még
néhány
csillagfényes éjfélt,
csak egy parányi
gubóba zárt érzést,
tolakodó vágyakozást.
Az ifjúság már
parányi emlék,
mégis ez ad mindenben
megújulást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése