2014. január 12., vasárnap

Hatos Márta: Egy szó



 Egy szó


Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Meg akarom fogni a kezed!
A kezedet, mely két kezem fészkében
Vágytól aléltan meg-megremegett.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
A szemed még nézni akarom!
A szemedet, mely - alig hogy megláttam -
Égő napom lett, fénylő csillagom.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Hagyjon itt még egy búcsúszót a szád,
Egy szót, melyet ha elmentél, a lelkem
Vak csöndjében majd visszhangoz tovább.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Egy szó engem is kínoz, fojtogat!
Valamit én is mondani szeretnék!
Valamit még… bár lehet, nem sokat.

Nem baj, hogy köztünk nagyra nőtt az árnyék,
A bánat bennem szebb, mint az öröm…
Ezt a szenvedélyes, télen nyílt szerelmet
Köszönöm neked… én is köszönöm.

9 megjegyzés:

  1. Kedves daphne!

    Sajnos ezt nem a Hatos Márta írta,de nagy előszeretettel adja ki magáénak némi változtatással.
    Eredetileg így van

    Ne menj el így…

    Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
    Meg akarom fogni a kezed!
    A kezedet, mely két kezem fészkében
    fehér fióka sokszor remegett.

    Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
    A szemed még nézni akarom,
    A szemedet, mely - alig hogy megláttam -
    Égő napom lett, fénylő csillagom.

    Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
    Hagyjon itt még egy búcsúszót a szád,
    Egy szót, melyet ha elmentél, a lelkem
    Vak csöndjében majd visszhangoz tovább.

    Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
    Egy szó engem is kínoz, fojtogat!
    Valamit én is mondani szeretnék!
    Valamit még... már lehet, nem sokat.

    Nem baj, hogy köztünk nagyra nőtt az árnyék,
    A bánat bennem szebb, mint az öröm...
    Ezt a szenvedélyes, télen nyílt szerelmet
    Köszönöm neked...nagyon köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommented,én egyiket sem tudom bizonyítani.Ezért aztán állást sem foglalok .

      Törlés
    2. Kedves daphne!

      Köszönöm, hogy "érzed" a verseim és a blogodban megjelenésre érdemesnek találod.
      A verset én írtam. (Ha szükséges lenne, ezt bizonyítani is tudom. Megvannak a naplóim, amibe a vázlatokat, verseket írtam akkoriban. A hetvenes években egy havilapban - Ifjúsági Magazin -, és egy hetilap kulturális rovatában is megjelent ez a versem.)
      2000-2010-ben sok száz versem mellett az AMF-en, Közkincsen pár régi versem is publikáltam. Ez a vers is egy régebbi szülöttem, több új mellett.
      A szerzői jogokat ismerem és tisztelem.

      Törlés
    3. Kedves Névtelen!

      Megjegyzésed bántó számomra, de a lelkiismeretem nyugodt a versem illetően.
      Megköszönném neked, ha megneveznéd azt a "szerzőt" aki szerinted ezt a verset (le)írta, ha már ilyen biztosra állítod, hogy én vagyok az aki "előszeretettel adja ki magáénak"
      (Talán olyat is hallottál már, hogy nagy és ismert költőkkel is előfordult, hogy stilizáltabbá, verstanilag megfelelőbbé tettek egy-egy írásukat. Átírogatták többször, egy pontos rímképlet kialakítása végett.)
      Én általában nem módosítok a verseimen. Ha verstanilag nem is lehet besorolni, mert "botlik" a rím, az érzés megváltoztathatatlan.



      Törlés
  2. Érdekes a Névtelen bejegyzése.
    Mindenesetre az emberben olykor-olykor kisebb világok omlanak össze.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No azért nem kell olyan drámaian hozzá állni.
      Köszönöm,hogy itt jártál.

      Azt azért szeretném tudni, ha ez így igaz akkor ki az eredeti szerző??

      Törlés
    2. Kedves kopogtato!

      Évek óta - 2012 óta, lassan négy éve - nem voltam, nem vagyok internet közelben.
      Most, hogy lehetőségem adódott - intuíció volt, egy erős késztetés -, pont erre az oldalra tévedtem.
      A te bejegyzésed jött elém a monitoron - és örült a lelkem, hogy "látlak" ...
      "Kit anya szült, az mind csalódik végül" - jutott eszembe József Attila Kései siratója, amikor megláttam, hogy az én versemhez íródott a kommented...
      Elvonultan "élek". Elveszíthet az ember szerelmet, barátokat, elveszítheti az ember a szüleit, fiatalon a férjét ... fáj, és túléli, továbblép... de amikor egy anya elveszíti felnőtt gyermekét, "meghal" ő is.
      A lányom 2012-ben meghalt autóbalesetben. "Meghaltam" akkor én is. Nincs fény, nincs csicsergés, csak a csend maradt. Összeomlott a világ, az életem. Hónapok teltek el, mire a tudatom képes volt "halványan érzékelni" , hogy nem jön haza többé.

      Írok. Regényt... novellákat... néha verseket... és még a világhálóba is bepottyanok ...egy évben egyszer, mint történt most.

      Törlés
  3. Pár éve, amikor Hatos Márta a verset feltette a weboldalára mint saját szerzeményt a közelmúltból, megkerestem őt azzal, hogy a verset én legalább 25 éve ismerem, tehát nem lehet az ő szerzeménye. Egy kolléganőmtől hallottam egyébként, le is gépeltük akkor. Sajnos a szerzőre nem emlékszem, a kolléganőm azt mondta, hogy műfordítás. Érdekes módon Márta weboldalán egy másik olvasó is jelezte, hogy a vers már régóta megvan a családi iratok között. Márta ekkor törölte a verset a mi kommentjeinkkel együtt. Nekem amúgy mindegy, bár az igazságérzetemet kicsit piszkálja, hogy azóta is folyamatosan megjelenik Márta neve alatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ágnes!

      Emlékszem - hiszen eléggé szíven ütött -, a WordPress weboldalamon tett hozzászólásod. (2008 vagy 2010 körül)
      Ha jól emlékszem, a válaszban leírtam, hogy ezt a weboldalt a régi verseimnek készítem. A vers megjelent a 70-es években az IM-ben, de az AMF-en is fent van már legalább 5 éve. (A WP oldalt nem töröltem, a versem sem, a kommentet sem, csupán a nyilvánosságot szüntettem meg, míg el nem készül)
      A műfordításoknak ismertek az eredeti szerzőik. (?)
      Általában az interneten publikált írásoknak is ismertek a szerzőik. (?) (én Vox_humana néven is publikáltam, bár soha nem volt titok a valódi nevem sem.)
      Vagy 10 éve megtaláltam a Mitől élek "gömb" versem egy blogon, vagy fórumon... nem tőlem idézte, az ő nick-je alatt jelent meg. Az ilyesmi az én igazságérzetemet is bántja. Vannak, akik nem ismerik a szerzői jogokat, vagy ismerik, de nem tartják tiszteletben.
      Ezt akkor, a weboldalamon megbeszéltük...
      (Én már azzal is megelégednék - ennyi év után -, ha azt tudnám, hogy ki őrzi a "családi iratok között" a versem - egy-két eltéréssel -, régóta. Ki írhatta le vajon kinek... és ki őrzi emlékül... mert ami kálváriája volt már ennek a versemnek egy Névtelen hozzászóló által, ennyit azt hiszem megérdemelne.)

      Törlés