Szerelmes vers
Szétnyílt ujjaink: tízágú
virágok, fény szelídül
pillantásainkhoz,
sétálós lábaink nyomból
szobrot épít a szél,
tövéhez furulyázó angyalokat:
madarakat ület,
a átvirrasztott éjszakák
hadseregei óriási ezüst-dob: hold
zörgéséből csillagszóval
masíroznak útjainkra,
csupasz szivárványokkal:
álmokkal körülzárva élünk,
piros katicabogár-szárnyak
röppentek tízágú virágainkra,
védtelenné meztelenítette
szívcinket a szerelem,
megölhet akárki,
a remény lombjai alá húzódunk,
egymás húsból élünk
harminc kilóvá soványodva,
s nem vettük észre, hogy
kékké-fagyott körmeink
alá költözött a tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése