Bényei József - Mindennel közös

Bényei József - Mindennel közös


Déva-várt mégis felrakom,
vagy beleszakadok.
Az ember mindennel leszámol
mikor sorsába fog,
mikor először beledöbben,
mire teremtetett,
látja spirális körökben
nőni az életet,
s mindegyre megriad: az élet
egyszer fölébe nő;
megérinti a sötétséget:
keményebb, mint a kő.

Nem nőlhet mégsem kajla fű,
ha nélkülem fogan,
minden keserves-gyönyörű,
csámpás, alaktalan
formáció közös velem,
reám hasonlít az,
szülőanyja az én szívem,
nemzője volt a Nap.
Áradj beléje életem,
s ha rámnéz egy madár,
születés, szerelem, halál
nem volt hiába már..