Éles Attila - Ha nem nézel
Nem látlak, csak ha nézel, ha szeleket idézel.
Bal kezemet az égre, jobbal elérlek végre.
Nem látlak, csak ha nézel,
ha szeleket idézel.
Bal kezemet az égre,
jobbal elérlek végre.
Sziklán virágok nőnek,
fehérek, csak kettőnknek.
Hajad a szél kalászba fonja,
a mező friss illatát ontja.
Most én vagyok a rét,
te a fölém boruló éj.
Hűs szelet idézel,
mindig látlak, ha rám nézel.
Sebeink összeforrnak,
távol van még a holnap.
Fák tetején az ágak,
ők mindig ránk vigyáznak.
Akár egy ezüst pecsét,
szerelme gyümölcsét a
hold, a harmatos fűbe rakta,
te vagy a húsa, én a magja.
Most te vagy lent a rét,
én a föléd boruló éj.
Hűs szelet idézel,
látlak úgy is, ha nem nézel.
Nem látlak, csak ha nézel,
ha szeleket idézel.
Bal kezemet az égre,
jobbal elérlek végre.
Sziklán virágok nőnek,
fehérek, csak kettőnknek.
Hajad a szél kalászba fonja,
a mező friss illatát ontja.
Most én vagyok a rét,
te a fölém boruló éj.
Hűs szelet idézel,
mindig látlak, ha rám nézel.
Sebeink összeforrnak,
távol van még a holnap.
Fák tetején az ágak,
ők mindig ránk vigyáznak.
Akár egy ezüst pecsét,
szerelme gyümölcsét a
hold, a harmatos fűbe rakta,
te vagy a húsa, én a magja.
Most te vagy lent a rét,
én a föléd boruló éj.
Hűs szelet idézel,
látlak úgy is, ha nem nézel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése