Tasnádi Györgyi - Nyári álom
Kíntól gyötört földi létbe ásott,
szamóca ízű álmot sző a nyár.
Csurranó mézben olvadó mámort
forral fényében áldott napsugár.
Monoton méhraj táncol a réten,
tűz pipacs szirmán pihenő pár.
Csókcsatát vesztett bogár létében,
részegen billen fűszál alá.
Lomb árnyékában lustuló macska
bágyatag pislant a ház felé.
Mozgásra bírva hívja a gazda,
bográcsból árad húsos ebéd.
Csörren a vekker, komor a reggel,
íz maradékért reszket az ágy.
Vacogva bújik korgó gyomrával
munkásruhába a szomjazó vágy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése