Ruder Jana: Kérdés

Ruder Jana: Kérdés

 
Tudom, nem kellene, hogy fájjon..
De fáj!
Hogy maradnom még mindig muszáj!
A madarat irigylem, ahogyan repül,
én csak a lépcsőn ülök most is egyedül
és kapaszkodom egy fénylő holdsugárba
arra várva ,
tán utat mutat nekem,
hol az a hely, ahol békémet meglelem.
Vagy talán ez is csak varázslat..
s az ördögök a lelkemben tanyáznak,
kacagnak hangosan?
Mi ez a félelem?
Ezerszer kérdezem magamtól
választ nem kapok.
Tipródnak bennem a gondolatok.
Miért nem csendesül hát a lelkem,
miért kellene bárhova is mennem?
Mert az otthonom nem lehet csak egy ház,
ahol léptemre pusztán ebem vigyáz...

Hát akkor hova tartozom?
Hol van az én otthonom...
s hova kell engem majd eltemetni?
Ahol gyermek voltam, onnan már eljöttem..
s itt, ahol majdnem gyökeret vertem
már csak testemmel vagyok.
Oh, Uram ! ....Mondd akkor most hova tartozom
s kihez?
Nem felelsz? Te sem tudod?
Nézed, ahogy kezemet összekulcsolom..
s a vívódást az arcomon.
Már nem vagyok sehol
sem földön, sem égen.
A lépcsőn ülve még mindig azt kérdem:
Hol van az otthonom?
Aztán a lekvárt kevergetem..
a kérdésről egy percre megfeledkezem
valaki éppen csengetett.
ide jött, mert engem keresett....