Csukás István - Üzenet Varsóból
Minden este, ha nélkülem fekszel le,
minden este, ha nélküled fekszem le,
mintha nem lenne, mintha nem lenne
Mintha kiesnék a te idődből,
mintha kiesnél az én időmből,
ezt a hetet, korhadt fát, kivágnák tőből.
Szívem világosan meg most tudta,
hogy rákanyarodtunk a semmibe vivő útra,
s másként nem bírjuk, csakis párhuzamosan futva.
Az is lehet, hogy szerelmőnk sokat markolt,
vagy meguntuk már a sok harcot, kudarcot -
de lehet sínpár is, mely a végtelenbe tartott.
Minden este, ha nélkülem fekszel le,
minden este, ha nélküled fekszem le,
mintha nem lenne, mintha nem lenne
Mintha kiesnék a te idődből,
mintha kiesnél az én időmből,
ezt a hetet, korhadt fát, kivágnák tőből.
Szívem világosan meg most tudta,
hogy rákanyarodtunk a semmibe vivő útra,
s másként nem bírjuk, csakis párhuzamosan futva.
Az is lehet, hogy szerelmőnk sokat markolt,
vagy meguntuk már a sok harcot, kudarcot -
de lehet sínpár is, mely a végtelenbe tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése