Báthori Csaba - Kettős

 Báthori Csaba - Kettős


    Nem is velem -
    csak szívemen
    időz a két rokon elem:
    a félelem, a szerelem.

    Együtt fakad,
    párban szakad
    az öröklét, a pillanat -
    teremt a pillangó s tagad.

    Egy perc, s a por
    megsejti, hol
    vajúdik szirmot a bokor
    méhében a zárt rózsasor.

    Bár én vagyok
    a test, a tok -
    hogy őrizzem a két okot,
    mely lombik szívemen ragyog?

    Sejtem: hibás
    a hallgatás,
    e végtől végig rianás -
    szívem nem méri senki más.

    Mit ér, ha két
    hang hív, s felét
    a némaságom zúzza szét,
    felét a meddő messzeség?

    Vagy így halad
    a lét alatt
    minden megkettőzött alak -
    s minden igazság másolat?

    Mit őrzök én
    hideg, tömény
    félelem pincerejtekén?
    Szerelem lehet-e remény?

    Aki zuhan,
    az hontalan
    lehet-e? Föld titkaiban
    nyugszunk meg mindannyian.