Éles Attila: Most suttogni kell
Most suttogni kell:
csak így van a dühnek ereje.
Sziszegve szűrni a szavakat,
hogy célba találjanak.
Halkan kell kérdezni, - úgy meghallják!
Miért nincs senki a régiek közül?
Mit nem tettél meg, hogy
neked senki sem örül?
Ülsz az ablak előtt:
nézed a kopasz fákat,
a pokolból felnyúló torz kezeket,
amik le akarják tépni az eget.
Szaggassátok! - kiáltanád,
reccsenjen a világ nagyot,
de senki nem hallaná.
Talán már halott vagy, ott
az összkomfortos kriptában.
Menj közéjük. Fölöttük sötét
felhők úsznak.
Várj, míg göcsörtös ujjaikkal
a mélybe húznak,
vagy a felhők fölé dobnak.
Mindegy mi az irány,
csak történjen valami, mielőtt
saját kezeddel fojt meg a magány.
Most suttognod kell,
halkan mondani, hogy meghallják!
A rettegésnek csak így van ereje.
Bármerre nézel, feléd nyújtott karok.
Súgj közéjük, mint a szellő:
- Egyedül vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése