Illat
Illanó,
az elillanó
illat,
mi nyaldos
és mardos,
belülről hangos,
és szívbe váj.
De a báj
hogy itt volt
a titkolt
édes-fanyarú
szőttes alanyú
illat
(ami elillant),
feltölt,
mi több eltölt,
s ez érzésben
- mint vibráló nézésben -
elkölt.
De nincs már,
üres a kincstár,
s az illat is oda,
- de hova?
Hova lett
hogy így tova lett
az érzékin érintő
émelytőn szédítő
ritka vendég,
ki ha hívna, utána mennék?
Merre telt el,
került el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése