Tóth János

Álmomban láttalak /édesapám/


A valóság s az álom törésvonalán
sajogva gyűrődik bennem heggyé a tudat,
a reggel markában csak halvány kép foszlány
kuporog, sápadt színekkel festve arcodat.

A rég vászna, mintha csak örökké ázna
az idő monoton csörgedező vizében,
úgy fakul, s kúszik a feledés hínára,
hogy belepje a múltat, takarja egészen.

Peregnek a napok akár búzaszemek,
ha szelével rázza sárga kalászát a nyár,
de nem tudom még, meddig emlékezhetek,
mikor fogadja az utolsó szemet, a sár.