A csend kopog
ha egyszer elindulok
tán vissza sose térek
arcomat odaadom
a keletről jött szélnek
szemeim villanását
a felébredő holdnak
vágyaimat az éjnek
ujjamat mosolyodnak
ha egyszer megérkezem
mindvégig ott maradok
virágokkal áldozol
de csupán a csend kopog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése