Vihar
Dúvad voltam, s te csendes mező
én korlátba feszült, te végtelen
soraid letaroltam
féktelen
s magot nem arattam
fénytelen elpereg
s az egyetlen
engesztelő
hogy nyomomban
a zeg-zugos ugaron
új minták
jövője nő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése