Efraim Staub

Csendes órán


Csendes órán, meleg szobában
(az ablakon túl szél fütyül ,
a lombja vesztett vén eperfán
magányos, borzas varjú ül )
A télvégi szél cibálja, tépi
A hótól rozzant ágakat
Én jó meleg meghitt szobámban
Szövöm színes álmaimat.
Nicsak! Ott fenn a falsarokban
Hálóján néma pók remeg.
Nem szép a látvány. Tán megöljem?
Értelme nincs. Ugyan minek!
Éljen csak ott, hisz senkit nem zavar
Szemem csak ritkán téved arra.
Szője hálóját, mint én az álmaim,
S dolgozzon. Lelke rajta.