Este
Elfáradt a madár
s egy alvó ágra ült
kottájára dőlt a tücsök
hisz egész nap hegedült
szirmaival takarózik
a jázmin, a gyöngyvirág
és mosolyog álmában.
Megpihent a világ.
Elhajózik a gond,
csendesül a bánat
s eljátssza, hogy szendereg
Amikor az álmot várnád,
megigazitanám párnád,
azt hinnéd, kint a szél sóhajt
s én dudolnék altató-dalt.
Köd előttem, köd utánam,
be jó lenne ködruhában!
Hazajönnék, hozzád mennék,
itt se lennék, ott se lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése