2012. július 8., vasárnap

Pálinkás Imre



hangodba kapaszkodom


a hangodba kapaszkodom
ahogy rám simítod a szeretleket,
nevetésedbe, mi visszacseng
és arcomra mosolyt varázsol,
gondokat űz,

hófödte tájban
elém virágszőnyeget hozol,
színeket csensz a szürke égre
és a pillanatot nyújtod felém
mikor összefonódik testünk
és egymás ajándéka lelkünk,

angyalok vigyázzák álmunk
és lapozzák lassú naptárunk
az igaz időkbe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése