Nyár
- A mezők sötétzöld burkát
- most repeszti a Nap.
- Madár-békét szül fészkek melegébe.
- De a hűvösség rászól a teltkeblű nyárra,
- szeméremre inti, de az kikacagja.
- Sugárlétrákon fut be a zegzugokba
- és minden élőnek elcsavarja fejét.
- Érett gyümölcsök néznek utána,
- sóvárgó szívükből kicsurran a vér.
- Vesztükre.
- Illatos halál vár rájuk a puha mélyben...,
- amíg ez a szépséges asszony
- fűszálíveket görnyeszt és azok
- halálraváltan sápadnak bele egyetlen szavába
- - hiába kék ég, hiába szellő -
- szép halál kell
- mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése