így öregszem
mikor reggel
sehova sem tartozom
lágyan elmúlok én is
hangtalan feszülök
a percnek
de hitem
szorosan tart
így öregszem
mikor látom a világ
apró rezdüléseit
és tudom mindenki
varázslattal
a zsebében születik
még sem hiszem
a jelen gyönyörűségét
így öregszem
mikor árnyaim lassan
kifehérednek
és szégyenlosen átölel
a megváltás
arcod-kezed megint
hozzám tartozik
így öregszem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése