2012. március 11., vasárnap

Ács Zoltán


Hét

Hétfő

Ezek után is
még tudok hinni a pillanatban,
hogy beperegnek a levelekkel
a magányos letapadt fűszálak,
a lassú feltámadások.

Egy vonalat nézek,
most arcod pótolja,
most fényt metsz,
most mosolyod markolja,
mely még virraszt mikor sötéten,
átvágtatunk a deres mindenéjen.

Kedd

Megindultunk a semmiségben,
a ködöktől eloldozott az
arc súlya, kékje,
reng felettünk a boltozat.

Kívül vagyunk a kezdetek halmain,
már lézerek játéka
leng az almán,
túl kerubok karjain.

A kedd biztos, mozdulunk,
a szervek tánca már örök,
hogy átvágunk az életen,
most már ég és föld között.

Szerda

Most homokon ülök,
Hiányoddal és érkezéseddel
vegyítem a munka hevét,
delel a korom,

de szemed eláztat ma is,
betörnek az illatok a zöldek,
csak akkor fogom meg kezed,
ha a Minden az Egészhez hű lesz.

Csütörtök

De nem lesz többé Vonal az ember,
fölszáradnak az avarban a szagok,
egy rügyben inog az Ember,
a földtől az ég eltol egy csillagot.

csak arcod lesz több vonal,
és a barázdákban a kín.
hogy megtaláljalak végre,
az elemek első napjain.

Péntek

Ismerlek? Nem hiszem.
Az idegenség héja,
még tartja suttogások tüzét,
hogy fogyatkozik a magány karéja,

de még csattogunk hajnalon,
felvernek a szárnyak,
dong az erdő, neszel,
hol a borda társa,

Lesz- e alkalom?

Szombat

Egy szirom jósága még kevés,
a szépség még csordul, párolog, enyész,
bőrrel biztosítom bőröd,
míg rendeződnek a mozdulatok,

az alkonyon átcsurog a vér,
végig a harcokon,
hol egy isten elindul a senkiföldön,
és kinyújtja karját az emberért.

Mert már az Ember él. (szólt és lett)
A kéreg alatt fölborzadnak
az első tájak,
valahol csillag is született.

Vasárnap

És pihenhetünk?
Nem hiszem, de most úgy tűnik
megérkeztünk,
egy pillanatra minden otthonos,
helyén van minden kristály, ér, levél,
öt ujjad tenyeremben bibére robban.

Ha nem is akarjuk, ha nem is halljuk,
de a milliárd-szív egyszerre dobban,
A láz, az érés,
a hazatérés
a pulzus a karokban.

Megérkeztünk.
Átcsordulunk a másodperc rostjain.
milyen könnyű vagy, és én milyen
hallgatag,
a gyümölcs érett,
a szó kimondott,
nagyon egészek vagyunk.
Érzed?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése