Vigyél magaddal
Mikor a harmat, arcodat mossa
Mikor talpad, a füvet tapossa
Zúgó erdőben, Nap, szűrt varázsa
Cseppeket aranyoz - pillanat hatása
Vigyél magaddal lelked mélyibe
Mikor a fákon zizzen a levél
S rigó, pacsirta egymással beszél
Zenél az erdő, muzsikál a táj
Akkor se könnyezz, ha valami fáj
Vigyél magaddal lelked mélyibe
Mikor szél kerget, utcákon szalad
Nyomában minden szerte szétszakad
Viharként tombol, s porfelhőt kavar
Mikor mindenki magának akar
Vigyél magaddal lelked mélyibe
Mikor a felhő, könnyeit ejti
Gondtalan napot, ölébe rejti
Szivárvány ível, tisztuló égen
Gondolj csak arra, milyen volt régen
Vigyél magaddal lelked mélyibe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése