Sík Sándor

Szonett


Feküdt az erdő őszült avarán.
Egy fáradt rózsa haldokolt kezében.
És jött az álom rózsaszín ködében,
Fátyolos arccal, jött a kék leány.

,,Ez a Boldogság!'' - kacagott szegény,
S levonta fátylát. Kezei remegtek,
S csalódva mondta: ,,Most ismertelek meg.
Ismerlek, ó lány: Te vagy a Remény.''

És hozzá hajlott a kéklő kísértet
És megcsókolta. S ő mindent megértett,
És sírva mondta: ,,Ó Emlékezet!''

Remegő fák közt árva szél didergett.
Az alkony könnye az avarra pergett.
És minden fázó fűszál könnyezett.