Tűzhányó ha lennék
Nyugodt vagyok... Tűzhányó ha lennék
És kitörhetnék szörnyü haraggal,
Feldulhatnék mindent, ami nem szép
És rohannék, dicsérve a tettem,
S feltörne utána szivemből a vad jaj,
Zokogna a bánat, sirnék berekedten:
Óh lenne akármi, csak lenne a nagyság,
Mi ápol, elpusztít! Ha jóság, ha vadság.
Mint a patak, lefolyik az élet.
Ha jön öröm, ha meggyül a bánat,
Csekély medrében el sose férhet
És a patak a rétet elönti,
De távoli helyre, messze nem árad,
A zavaros vize vékonyan önt ki,
Nem ront, termékenyít, s ami a partja
Mentén van, tükre még azt se mutatja.
De nyugalomnak tiszta vizében
Tiszta vonások, nem sokat érnek.
Szivbeli jóság nyilva fehéren,
Boldogság álma: már többre vágyom!
Látnám magamat bár a könnynek, a vérnek,
Mitől a világ ring. Lennék rémes álom,
Omló torony, jéghegy. Ha lehetne lennem
Bús bábeli hangnak. Ne csak a szivemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése