...hagyaték nekem...
Tarka fényt csókol homlokodra
a gyűrött arcú nap, s buksidon:
- csiszolt üst alakú, vaskalap...
megérinted gyöngéden arcomat
"ne adjam fel, soha a harcomat"
- szemed sarkában ott ragyog...
megcsillant egy szeretet szikra:
"szüleidet a túlvilágból nem
hozhatom, már vissza"!
tekintetedből ki olvasva, értem...
ilyen a sors, emésztő vasfoga:
- minden élőlény visszahull a Föld
pórusaiba.
Születéskor gondolni kell arra, hogy:
- a földön Élőknek, mind ez a Sorsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése